A művészi szabadság nem mindig idomul az érdeklődők ízléséhez.

A tegnapi posztomból ezt a kérdést kihagytam, és nemhiába, mivel ennek egy egész írást szeretnék szentelni.

Nem mi tettük fel a koronát a fejünkre, hanem a világ lát minket csodabogárnak.

Ez a kérdés fel sem merül addig, míg otthon vannak szabad falak, ahova kirakhatja az ember a munkáit.

Bírom az embereket. De csak azokkal tudok együttműködni, akiket én választok magam mellé.

Lami vagyok... festőművész. És most mákom van, hogy nem férek bele abba a skatulyába, amibe a hétköznapi világ belepasszíroz minden egyes művészt.