Tegnap délig bírtam, utána sikerült egy kicsit kibuknom megint. Most nem egészen a közhangulat vágott padlóra, hanem a megfelelni akarás.

Bár nem tudtam előre, de nagyon jó ötlet volt tegnap előkészíteni a magnéziumot...

A tegnapi napomat legjobban az jellemzi, hogy ma reggel a szokásos D és C vitaminom mellé odaraktam egy magnézium tablettát is....

A világ egy része most átment kiskamaszba, és minden ellen lázad.

Anya mesélte, hogy nagymama, amikor megvette az ajándékot, rögtön elmondta, hova "dugta". A mondatában mindig érezni lehetett: "ugye nem bírod ki te sem, hogy később nézd meg?"

Tegnap este egy alkotóbarátom kiírása feltette a tiarát (csak azért sem írom ki a másikat) a napomra:

A tegnapi nap rájöttem, behálózott engem is a zero waste gondolkodás ebben a krízis helyzetben.

Kívüről úgy néz ki, király élet az otthoni munka, hisz pizsiben dolgozni egy leányálom.

Kezdjem egy klisével? Ez a legegyszerűbb. Az emberek, ahol élnek, nem látnak egy méternél tovább, és csak átrohannak azokon az érdekességeken, melyek körbeveszik őket. Klisé után pedig mesélek a tegnapi budapesti sétánkról, melyet a 13. kerületben ejtettünk meg.

Jobb, ha megírom, mielőtt fura képzelgések kapnak szárnyra vagy hatalmas ezo felhővel takarnának be....