Történt ugyanis, hogy felvettem egy újabb videót az akvarell tanfolyamhoz. Mikor készen lett, elégedetten felálltam, gyönyörködtem benne, majd a következőt konstatáltam, mikor szerkeszteni akartam az anyagot: egy technikai hiba miatt kikapcsolt a felvétel festés közben.
Nos, az alábbi opciók közül választhattam:
A. Nyüszítve elbújok egy sarokba, és sírva-picsogva kiáltom az ég felé, hogy köszönöm a jelet, rendben, abbahagyom a festést, jó kis jelet kaptam, bár innentől fogva gőzöm sincs, mire használjam a karjaimat!
B. Átmegyek a hátsó szomszédhoz, és leckéket veszek káromkodásból, mert ami az én repertoáromban van, az nem elegendő ahhoz, hogy kiordítsam dühömet.
C. Kushadok, szóhoz sem jutok, és elkezdek buta Rosamunde filmeket nézni, amiknél az első filmkockánál tudható, ki kibe lesz szerelmes, de mivel csak ezt érdemlem a hülyeségemért, ezért eszemben sincs megjutalmazni magam egy minőségi filmmel.
D. Elkezdek röhögni a szitun, aztán kínomban röhögni, majd vigasztalni magam, hogy fessem meg még egyszer, hisz végtére is a gyakorlás teszi a mestert.
Szerinted melyiket választottam?
Magnéziumban gazdag napot kívánok mindenkinek! :)
