Bár a férjemmel tegnap alig találkoztunk, annak ellenére, hogy egy légtérben vagyunk. Hol én vettem fel festős videókat, és zárkóztam be, hol ő csukta magára az ajtót marketing anyagok rögzítése miatt.
Egész nap elégedett és boldog voltam (még akkor is, ha az egyik felvételnél már megint történt egy kis "kikapcsolt a rendszer", de már baromi rugalmasan kezeltem... tuti ebbe a magnéziumnak is szerepe van).
Amikor pedig nem a videókkal foglalkoztam, egymás után válaszoltam meg a leveleket. Döbbenetesen sokan írtak a hírlevelekre. Eddig sem unatkoztam miatta, mert igen jó a fogadtatása, de látszik azért, hogy most igény van arra, hogy még több pozitív hatás érje az embereket.
Az egyik levélből például megtudtam, hogy öregszem.
A gyerekeknek szóló videós anyagban benne van egy olyan szó, melyet mi még kiskorunkban használtunk, de a ma felnövő nemzedék már valószínűleg őskövületnek veszi, ha ilyen szavak futnak ki az ember száján: ibrik. Imádtam az anyuka levelét olvasni, aki elmesélte, hogy a gyerekeket is mulattatta ez a szókereső játék :)
Hogy a férjemhez lassan megint időpontot kell kérni, ez nem újdonság, eddig is volt olyan, hogy pár napra előre beírattam vele a naptárjába magam, ha kellett valami technikai segítség. De hogy húgival, akivel lassan 30 éve minden egyes este beszélünk telefonon, ritka, mikor erre nem kerül sor, na az már jelzi, hogy ez az időszak nem az, mikor az ember szétunja az agyát.
Ő, mint pedagógus, tökéletes példa arra, hogy ezt az időszakot, ha mindkét oldal rugalmas (szülő/gyerek - tanár), bár jóval több munkával, de végig lehet vinni. Azt mellé tenném, hogy ne felejtsük el, a tanárok/tanítók átlagos életkora 45 év. Nos, ők azok, akiknél még kuriózumnak számított a számítógép, és ha kellett valamit egyik gépről a másikra küldeni, akkor fogtál egy floppy-t (igen, ez olyan szó, mint az ibrik, lassan kimegy a szókincsből), és járművekre szálltál, úgy továbbítottad.
Nos, ugyanez a korosztály őrült nagy alázattal, lelkesedéssel, tenni akarással az összes technikai eszközt beveti, hogy működjön online is a gyerekek fejlesztése. Minden elismerésem nekik!!
De így már azért érthető, miért nem volt tegnap este erőnk a zöld gombot megnyomni, hogy még mi is "online" diskuráljunk.
Tegnap este még volt egy hiperszuper majdnem két órás beszélgetés - persze szintén online, videós chat-ben - hat teljesen idegen emberrel, akikkel könyvet ajánlottunk egymásnak.
Egy régi ismerősöm dobta fel ezt az ötletet, úgyhogy végülis egy ismerős volt köztük, de őt is vagy nyolc éve láttam utoljára.
Ez a beszélgetés esküszöm lefárasztott, hisz szinte mint egy oktatást éltem meg, és egyben fel is töltött. Annyi pozitív embert egy csapatban, érdekes olvasnivalók kínálatával ebben a pár órában... csakúgy dőltek az érdekesnél érdekesebb könyvek, amiknél már azt vártad, mikor leszel végre nyugdíjas, és hátra dőlve a kertben csak az olvasásra fordíthatod az időt (sosem lesz ilyen... mármint nyugdíjas reményeim szerint leszek, de lazán hátradőlve egy könyvtárt nem lesz időm akkor sem átrágni) Hát mit ne mondjak, aki akar, tudja, mire lehet használni ezt a mostani szitut. Szóval zseniális volt, és már meg is van a következő "találkozás" időpontja.
Nos, a mai nap sem lesz unalmas. Lesz egy podcast beszélgetés, amit most telefonon ejtünk meg, a téma a tárgyfotózás lesz. Aztán videó bizbaszolás... na ez egy kicsit nehezen megy mindig, de hajt a határidő, most nincs rinya, este pedig színkeverésben fogok segíteni az akvarellcsoportomban élő bejelentkezéssel.
Szóval? Ki érzi úgy, hogy kevesebb a kontaktja ebben az időszakban?
