Jót akarok tenni:
- férjemnek
- szeretteimnek
- szomszéd néninek
- követőimnek
- tanítványaimnak
- olvasóimnak
- festeni vágyóknak
- beborult kedvűeknek
- cinikusoknak
- depiseknek
- szorongóknak
- unatkozóknak
- "szép az élet csak most nem látom" embereknek
- vicces akarok lenni
- derűt akarok adni
- ki akarok rángatni akit csak lehet a pánikból
- el akarom terelni a figyelmét minden halandónak a helyzetről
Szóval nagy igyekezetemben azon kaptam magam, hogy gőzerővel kapkodok, és ha nem kezdek el szelektálni az általam felépített feladatok között, akkor szétcsúszok / kiborulok / behisztizek / elfogyok.
Így délben megráztam magam egy majdnem kitörő zokogás előtt és elkezdtem leválogatni azokat a dolgokat, amik nem fontosak, hátrébb pakolhatóak, elhalaszthatóak.
Nem volt egyszerű, mert még itt is többször bűntudatom lett, hogy "miért pont az / jaj ne már, de hát az fontos másoknak / te jó ég mi lesz vele nélkülem".
Na mindegy. Ma reggelre már ezerszer jobban lettem, hajnalban már egy videót is készítettem konyhaszivacs segítségével prezentálva, hogy miért kell pont azt a papírt használni a valósághű festéshez, amit én használok. Az oldalamon meg is nézheted, klikk-klakk, ímholni:
https://www.facebook.com/Lamiakvarelljei/
