Szabály. Törvény. Előírás. Próbáld meg egy művésznek beetetni, hogy ezekkel előbbre juthat. Egy pár tanácsot viszont megírnék, amik betartásával nem kell visszamenni egy pult mögé italt kimérni, egy nagyáruházban polcokat feltölteni, vagy egy irodában egész nap számok között lavírozni.

1. Légy baromi hangos

Kérlek, meg ne próbáld ezt úgy értelmezni, hogy Neked most mindenkivel össze kell veszned, és teli torokból elmagyarázni, mekkora művész vagy. A net egy vizuális világ. Nekünk alkotóknak rohadt nagy szerencsénk van, hogy nem kell stock fotókhoz nyúlnunk ahhoz, hogy látszódjunk és érdekesek legyünk.

Viszont rohadtul kevés az, hogy Te felteszed a munkád, majd hátradőlve várod a vásárlókat.

Beszélj róla. A munkád keletkezéséről. A körülményekről, melyek nélkül nem jöhetett volna össze, vagy pont a gátló dolgokról, melyeket leráztál magadról. Beszélj arról, milyen érzés volt megfesteni, megalkotni, és meséld el, hogy mikor először látta valaki, milyen reakciót váltott ki belőle (ugye sejted, hogy itt nem a kedves kis lájk jelre gondolok, hanem egy tekintetre, egy visszafojtott levegővételre, egy "backi, hogyan mondjam el neki, hogy ez ultra szar" vagy ennek ellenkezőjeként "ez nagyon állat lett, nem találok szavakat" megjegyzésre. 

Hidd el, ha azt elmondod kifigurázva, hogy egy remeked nem nyerte el a tetszését valakinek, és ezt nagyon jól tálalod, még azzal is nyerhetsz. Ha elmondod, hogy milyen arc szólt be a munkádra, máris valaki jobbnak, műértőbbnek fogja érezni magát. Fogalmazd meg ügyesen, és övé lesz az alkotásod.

2. Győzd le azt a kis hülyét magadban, aki mindig arról pampog, hogy te beszari vagy!

Gyakorold a megnyilvánulást. Sehogy másként nem tudsz felülkerekedni a félelmeden, csakúgy, ha próbára teszed magad állandóan. Tudom, hogy ezt rohadt könnyű mondani, de aki egész életében imádott a háttérben dolgozni, annak nagyon nehéz ezt a komfortzónát megugrania.

De egyáltalán miért vagy félénk? Mert valaki azt mondtad rád valamikor a múlt évezredben, hogy Te olyan kis csöndes, visszahúzódó, félszeg ember vagy? Vagy volt már rá precedens, mikor akkorát égtél, hogy soha többet nem akartál megjelenni még a kisboltban sem a sarkon?

Nem egyszer szerepeltem le én sem. Akár közönség előtt, akár csak egy képemmel a négy fal között. Volt sírás, hiszti, paplan alatt dühöngés, sötét szobában nyivákolás. Egy időben ezek igen sokáig tartottak. Napokon, heteken át vonyítottam, mennyire szar a világ, megyek inkább árufeltöltőnek. Aztán a hisztik maradtak, de egyre rövidültek.

Ma pedig egyáltalán nincs ilyen. Ha valami nem sikerül, akkor vagy figyelembe veszem a támadók megjegyzéseit, mert lehet, tényleg igazuk van, és azonnal beindítom az újratervezést, vagy annyira hiszek a sikeremben, hogy még hangosabban, bátrabban hirdetem munkámat.

A lényeg, hogy már egyáltalán nem bújok el. Hülye lennék magam ellen cselekedni. Ezt akarom csinálni. Ennyi.

3. Akarsz egy sablonos tanácsot? Íme: gyakorolj!

Ha azt hiszed, hogy valaha is eléred a csúcsok csúcsát a technikádban, akkor Te sosem fogsz vérprofinak számítani. Aki igazán előre tud jutni ezen a pályán, az tisztában van vele, hogy állandó fejlődést igényel a művészet, alkotás. Nemcsak azért, mert újnál újabb technikák ütik fel a fejüket, hanem mert mindig van egy olyan forma, szín, elgondolás, melyet még sosem csinált az ember.

Ha én például egész életemben almákat festenék, tuti, hogy már nem lenne mit gyakorolnom vele. De mi van, ha valaki egy rothadt, poshadt alma képét rendeli meg? Állnék, mint egy izé (nem írtam el, hogy mi) megdermedve, és lazán lebénulnék a feladat előtt. Mert nemhogy másnak nem akarok rothadt almát festeni, de azt sem tudom, hogyan kell.

Ok, elég hülye példa lett. De nem ez az érdekes, hogy most elővettem-e a metafora gyűjteményt, vagy szájbarágósan írom meg. Te érted. És ebben én pedig biztos vagyok.

4. Azt alkotod, ami igazán boldoggá tesz?

Az előbb azt írtam, hogy mikor jön egy megrendelés. Hát én nagyon utálom. Beleteszem minden tudásom, de mintha iparos lennék, végig úgy érzem az alkotás elkészítése alatt magam. Vannak területek, ahol ez működik, hisz ha valaki karkötőket készít, és egy megrendelő ugyanazt szeretné, de más színben, talán simán megy ez, bár igazából nem tudom, csak találgatok.

A lényeg, hogy ne fess tájképeket, mert azt látod, hogy az a menő, hanem nyugodtan told ki magadból a kitekert testeket, a szürke pillangókat (mit tudom én.. hülye példákban egész jó vagyok).

Iszonyatosan érezhető, ha valaki kifelé akar megfelelni, és a piacnak dolgozik. Egy művész néha elcsábul, és mikor rohadtul éhezik, előfordul, hogy minden szart elvállal. Kezdetben ez még normális is lehet. De el kell érkeznie annak az időszaknak, mikor már be meri vállalni, hogy saját feje szerint dolgozzon kizárólag.

Őszintén. Tisztán. Határozottan. Felismerhetően a saját jegyeit hordozva egy-egy munkáján.

5. Zárd ki a hülyéket az életedből

Ah, ugat a néni, hogy a sok negatív balféket felejtsd el, és légy kemény, aki csak azokkal érintkezik, akik előre viszik az életében. Nos, valójában, ha a fenti pontokat megtartod, erre már szükséged sincsen. Tudni fogod, kivel tudsz együtt élni, együttműködni. Kialakul benned egy olyan tartás, mely nem engedi, hogy kushadj, ha valami nem tetszik. Nem magyarázkodsz már, hanem cselekszel. Mégha ez a cselekvés egy hátraarcot is jelent, akkor sem parázol be, hogy vége a világnak. 

Rokonainkat nem válogathatjuk meg, de a hozzáállásunkat igen. Ha nem függést érzel irántuk, hanem elfogadást, máris könnyebb lesz szeretni őket, és nem meghallani károgásaikat.

Barátainkat simán szelektálhatjuk, hisz ezért hívják őket barátoknak, és nem üzletfeleknek. Egy üzleti kapcsolatból is ki lehet szállni, ha érzi az ember, hogy hülyébe veszik, túl lassú vagy óvatosan csendes a másik. Mihelyst elkezdesz Te dönteni, máris bővül az a kör, ahol olyan emberekkel ismerkedsz meg, akikkel azonos gondolkodásúak vagytok.

+1 Ma sem mozdulsz ki otthonról?? Na,kapd le végre a macinacidat, és tűnés ki az emberek közé!

Az alkotás magányos folyamat, az érvényesülés már egyáltalán nem az. Lehet fotelbajnokként tolni fel a munkáidat a netre, de mivel egyre többen nyomják magukat, ezért kiemelkedő szerepet jelent az, ha ismernek minket személyesen. Itt sem kell jópofozni, megjátszani magunkat, más szerepét gyakorolni. Ugyanúgy, mint egy alkotásnál, a személyes kapcsolatoknál is kiugrik, ha valaki hamis játszmával próbálkozik.

Lehet, hogy a net tele van ugyanolyan naplementés képpel, piros fülbevalóval, horgolt tunikával, barátságos lakásdekorációkkal. Ha Téged viszont ismernek, Te leszel az első, akit felkeresnek, hogy van-e esetleg egy olyan darab, amit egy leendő vásárló éjjel megálmodott (ezt de romantikusan fogalmaztam).

Az is lehet, hogy nincs konkrét elképzelés, viszont van egy kiegészítőért üvöltő ruhadarabja, egy üres fal a lakásában. És ki jut eszébe? Hát nem a google. Hanem Te!! Mert Téged ismer, hozzád akár el is mehet, Veled tud kommunikálni, nem vagy személytelen.

Ja, és egyébként tőlem mehetsz macinaciban is az emberek közé, ha ehhez van kedved.. csak olyan jól hangzott ennek a pontnak a megfogalmazása így.

Ha a fenti szabályokat (utáljuk ezt a szót, ugye?!) betartod, egy idő után pedig már teljesen természetesnek veszed, esélyed sincs rá, hogy a szürkeségben maradj.