A világ egy része most átment kiskamaszba, és minden ellen lázad.

Amikor simán folyt az élet, otthon akartak maradni és utáltak bejárni a munkahelyre. Most, hogy nem szabad, feltört belőlük a több évtizede elfojtott gyermek, aki attól fejlődött (Vekerdy tanítása szerint), ha megszegte a szabályokat. A helyzet az, hogy most erre a szitura kötve hiszem, hogy nagy pszichológusunk is azt mondaná, hogy a köznép akaratával szembe menni egy felelősségteljes jellemet fog formálni.

Szintén Vekerdy szerint, akik kiskamaszként fellázadnak, baromságokat csinálnak, azokból lesznek a keménybiztos, beton erős jellemek (na, apa, remélem, most értékeled azt a jópár húzós évet, amit okoztam neked tizenéves koromban :) ). Ebben a helyzetben viszont ez az egész nem igaz. Nem lesz betonkemény, nem válik hőssé, senki nem fogja őt követni, nem acélozza meg a jellemét.

Akik ellene mennek a jókérésnek, hogy #maradjotthon, és itt egyértelműen nem azokra gondolok, akik értünk járnak be dolgozni: boltosok, taxisok, sofőrök, egészségügyi dolgozók, és még sorolhatnám, hanem akik "csakazértiskimegyekszarokazegészre" habitussal járják az utcákat, na őket lenézik, megvetik, haragszanak rájuk.

Ez most csak így kiszaladt belőlem...

Tegnap egyébként glóriák repkedtek a fejem felől mindenhonnan. Jóvanna, nem én raktam fel őket, hozta az élet.

A harmadik cikkemet emelték ki, és mivel már épp azon gondolkodtam, hogy egyáltalán irkáljak-e a napjaimról mindennap, úgy döntöttem, hogy végtére is papírt sem fogyasztok, védem a fákat, a billentyűzet pedig sóvárogva várva, hogy ütögessem

(De utálja a férjem, mikor mond egy utasítást, hogy ezt meg azt nyissam meg, és én visszakérdezek: "arra üssek rá?" és erre szinte mindig a válasza "nem, ne üssél drágám, elég, ha megnyitod". Na persze, hogy csak azért is az "üssél" szóval kezdek... hülye kiskamasz azért még ott rohangál bennem.)

Tegnap egy oltári finom kenyeret sütöttem. Nem írnám, ha nem így lenne. A férjemnek készítettem, mert én nem eszek búzalisztes cuccot, de valahol olvastam, hogy most aki tudja, készítsen magának otthon reggelire valót. Mivel évekkel (jóóóó régen) mindennap sütöttem, ezért most elővettem tudományom, és láss csodát, valami tökéletes lett. Igen, leteszteltem a sarkát (tudtátok, hogy az hizlal a legjobban a kenyérből?). Szóval pék glória is célba talált fejem felett, plusz egy pont az otthonmaradásnak.

A recept röviden: 60 dkg liszt, 2 dkg élesztő, 3,5 dl langyos víz, 1/2 dl olaj, pici cukor és ízlés szerint só (Ez a kedvencem, az "ízlés szerint", mivel hideglelést kapok attól, hogy 18 dkg és társai. Amelyik recept így kezdi, az mehet a kukába nálam. Érzéssel... na ezt jobban kedvelem.)

Ezt mind egy tálba morzsoltam, elővettem a turmixgép hullámos végét, gondolom ez a gyúrós izéje. Összekevertem vagy negyedórán át és megkelesztettem. Még kétszer eljátszottam vele ugyanazt, és itt egy jó tanács: ne parázz be, ha a hatalmas méretűre kelt tésztád az újbóli dagasztástól öklömnyire összeugrik, nem hülye gyerek ő, tudja a dolgát, meg fog nőni!

Aztán a harmadik dagasztás után betettem vízzel befröcskölt edénybe, bele zsírpapírba, arra ráformáztam, és édesdeden megint hagytam megkelni, utána pedig bevagdostam a tetejét.. ebből sütés után csak egy látszott, de túléltem ezt a tragédiát.

A sütéskor az edény tetejét is rátettem, amit előtte szintén bevizeztem, mivel minden élesztős cucchoz kell nedvesség is a sütőben... erre még fiatalkoromból emlékeztem (hát na). Kb. negyven percet sütöttem, majd még tíz percet fedő nélkül hagytam teljesen megpirulni a tetejét. Akik látták a tegnap kitett fotót, azok elhiszik, hogy ebből a receptből egy oltári jó kenyér készült.

A tegnapi napról még címszavakban:

- Teszteltük tovább az élő online oktatást, és teljesen elégedett vagyok vele. Ráadásul, ami fura, sokkal gyorsabban megy az idő, mint máskülönben. Az eredmény pedig ugyanolyan jó, ugyanúgy tudom alakítani a másik oldalon lévő emberke munkáját.

- Olvasom tovább a 83 és 1/4 éves bácsi történetét és szerintem életemben nem volt olyan könyv a kezemben, amin hangosan ennyit felröhögtem volna. Mindenkinek ajánlom. (Lami könyvajánlóját olvastátok most).

Hogy ma mi a terv? Befejezek egy akvarell és egy olajfestményt... tuti nem bírok magammal és már egy ecsetvonás után exhibicionista módon meg fogom mutatni.

Legyen gyönyörű napotok!!