Tegnap este egy alkotóbarátom kiírása feltette a tiarát (csak azért sem írom ki a másikat) a napomra:
"Tudjátok, miről érzi meg az ember, hogy menthetetlenül megöregedett? Amikor becsenget a nagyon cuki, nagyon fiatal szomszéd pasi, hogy szívesen segít bármiben, és bevásárol nekünk, ha kell."
Esküszöm most örülök, hogy nincs fiatal pasi az utcában, és nem lett tesztelve így a korom...
De amíg ezek a keserédes humoros hozzáállások meglesznek, addig "fel a fejjel gyerek" hangulat is megmarad, ahogy apa mondja, ha szükség van rá.
Nem mondom, hogy levert lettem volna a tegnapi eseményektől, de a döbbenet többször kiült a fejemre:
- A hentesnél állók fél tizenkettőkor az utca végéig kígyózó sorokban várták, hogy eljöjjön az egy óra, tudniillik kiírták a pultnál, hogy akkor érkezik új szállítmány.
- A tízezer forintba kerülő számítógépes alkatrészért közölték, hogy hiába is lett múlt héten megrendelve, mielőbb jöjjenek érte, mert másnaptól negyvenezer (!!!!) forintba fog kerülni. A kérdésre, hogy már miért, ennyi a válasz: "így is meg fogják venni". Azért itt csak kicsúszott a számon, hogy "ezmekkoraparaszt"
A közhangulat mintha talán egy kicsit csendesedne, és sokan elkezdtek alkalmazkodni a helyzethez. Csoportokban beindult az online oktatása az iskolásoknak, és mutatják egymásnak az ötleteket a pedagógusok, hogyan oldják meg a tanítást, illetve a gyerekek visszaérkező munkáit is szívesen közzéteszik, amire piszok büszkék, és ezt totál megértem. Fotók, videók jelzik, hogy bár mindenkiben benne van a bizonytalanság, hisz nem tudják a vége dátumát ennek a mostani állapotnak, hogy meddig kell így oktatni, de ontják egymásba a lelkierőt.
Rengeteg művésznél látom, hogy tartja a frontot. Mutatják legújabb alkotásukat, játékokat találnak ki, buzdítják az embereket a színes kiírásaikkal. Így az a mondat, mely Cicero szájából hangzott el, hogy "háborúban hallgatnak a múzsák" egyáltalán nem helytálló.
Lelkesítenek, pedig valószínűleg őket is gyötri a kétségbeesés, bevételük nekik is visszaesik, de a kötelességtudat, hogy helyt kell állni, és el kell terelni az emberek figyelmét, zsigerből jön belőlük. Ok, köztük is vannak gyökerek, de azok a mostani helyzet előtt is azok voltak....
Tegnap délután négy videót készítettem. Jó, jó, nem lépek fel ezzel sehol a Feszty körkép etalonjához, mivel húsvéti képeslapok megfestését vettem fel. De hát az ünnep jön, a gyerekeket most le kell majd kötni, hisz egyelőre még jól bírják ők is, és izgatottan várják a videós tananyagokat, házi feladatokat, de az újdonság varázsa tuti egyszer kiborítja őket és szüleiket is. Na, akkor jöhetnek a neten található könnyen elkészíthető játékok, kreatív feladatok.
A hangulat jó. A szomszéd néni boldog, mikor felhívom, hogy mehetünk sétálni, ma krumplileves és zöldborsós rizses hús az ebéd, és van három tábla csokim. (Vajon a holnapi kiírásomban hány tábla csokiról számolhatok be??)
