A legszebb dolog, amit elérhetsz az életben, hogy körbe leszel véve ellenségekkel, és igazmondó juhászokkal.

Így tartják a nagyok, akik szerint a siker egyik lépcsője, ha csőstöl érkeznek a trollok, és kőkeményen nyomják a saját lúzer világuk hangulatát.

Hát szerintem ez a mondat egészen nyálasra sikerült, ahelyett, hogy azt írtam volna: seggfejek és köcsögök kezdenek betámadni, mihelyst jó leszel valamiben.

Persze, hogy egyetértetek-e ezzel, az már nem feltétlen biztos. Vagyis lehet benne valóság alap, de sose fogom azt állítani magamról, hogy sikeres vagyok, illetve ennek mércéje az ostorcsapások mennyisége.

Rengeteg mindent letettem már, melyek által látom, mennyi ember élete, munkássága lett jobb. Számtalan képem függ otthonok, irodák falán, melytől jó érzés hazatérni a vásárlóimnak (na, ez megint eléggé negédes felhangú  lett... mindegy).

Amióta elkezdtem feltolni magam a netre, azóta döbbenten veszem azokat a megjegyzéseket, melyeket életemben nem jutna eszembe másnak mondani. Ha valami nem tetszik, baromi gyorsan gyakorlom az ujjacskáimmal a görgető üzemmódot. Egész egyszerűen nem érzem, hogy attól lennék majd erősebb, ha fölállok a magam állított pulpitusra, és beszólogatok a számomra gyatrának ítélt művészpalántáknak.

Szerintem ettől csak nevetséges lennék, és ráadásul nevetségesen picire töpörödnék össze. De ezt nem gondolja mindenki így.

Elküldtek már a kurva anyámba, és neveztek hályogkovácsnak, fasz amatőr festőnek. Szerintem már minden voltam, az utóbbi években, amióta nemcsak festek, hanem el is mondom, hogyan csinálom, hogy jó hangos legyek, észrevegyenek, és ezzel minél több ember falára kikerüljön egy-egy képem.

Amikor "csak" festettem, akkor is megtaláltalak ezek a "vicces" hangulatú kommentek és levelek. Persze, hogy bántott. Főként a kezdeti időszakban, mikor nagyon szerettem volna megmutatni magam, egyéni látásmódom, belső világom, gondolataim. Fájt, mert szokatlan volt és érthetetlen. Aztán mikor írni is kezdtem erről, na ott már az összes lelki sérült betalált. Tolták az agyhalál gondolataikat mindenféle fórumon, ahol csak lehet. Tegnap egy hosszú levélben ezek a sorok jöttek többek között a levelezőmbe:

"....a "nem értek semmihez, de kényszert érzek, hogy a tehetségtelen akarásomat pénzre váltsam" az meg egy másik dolog. az vagy pl. te, meg azok a szerencsétlenségek, akik az internet térhódítása révén tönkrebaszták az olajfestészet világát..."

Hát akkor jöjjön az üzenetem az ilyen arcoknak, akik ezekkel a gondolatokkal még jobban megerősítenek abban, hogy szükség van olyan emberekre, akik nem szánalmat éreznek az ilyen elesett művészjelöltek iránt, hanem azoknak adnak megerősítést, bátorítást, akik még nincsenek erőteljesen felvértezve az ilyen mocskos lelkű, megkeseredett, szerencsétlen barmokkal szemben.

Kössétek fel a gatyátokat, ti elveszett lelkek, mert jövünk!!! Megtanítjuk a tehetséges, lelkes, szorgalmas és szépet akarni adó embereknek, hogy az ilyen balfaszokat mennyire nem kell figyelembe venni, hogyan kell felvértezni magukat ellenük, és hol van az a gomb, ahol tiltásba mehetnek az ilyen seggfejek.

Pont ti, köpködésre hajlamos művészjelöltek vagytok azok, akik tönkre akarjátok tenni a világot. Ti nem támogatjátok a tiszta gondolatiságot, hanem egy aberrált nemzedéket akartok magatok körül tudni. Mert a káosz nektek csodálatos, hisz végre a környezetetek is ezzel olyanná válik, mint amilyenek belülről vagytok.

De pont ti vagytok azok, akiknek hálát is kell mondanunk. Ti segítetek abban, hogy még erősebbek és még hangosabbak legyünk. Megtanítotok minket harcolni, küzdeni azokért, akik jót akarnak adni a világnak. Általatok jutunk el még több emberhez, hisz az ilyen megnyilvánulások miatt érzik többen, hogy valamit tenniük kell a festészet nevében, nem hagyhatják, hogy ilyen gondolatok árasszák el a világot.

Szóval köszi pancserek! Köszönöm a sok negatív szart, amit rám ömlesztetek! Egyre biztosabb leszek én is, és minden hozzám hasonló, hogy jó úton járunk.

(Esküszöm, olyan lett ez a szövegem, mint egy kiáltvány, amit a Hősök terén felállított pódium tetejéről üvöltenék szét a világban... hát na... ez így sikerült.)

Szóval tegnap még erősebb lettem. Bár a levél feladója egy fura email címet adott meg, és ráadásul aláírás nélkül küldte a levelet, így nem tudom neki személyesen megköszönni, hogy napról napra többet kapok, és így többet is tudok adni.

Hisz csak az tud másoknak nyújtani bármit is, akinek van valamije (annyira, de annyira szerettem volna ezt a posztot ezzel a sablon szöveggel lezárni).

Gyertek el a március 22-i rendezvényre,Nagyon erősen, magabiztosan, céltudatosan, harcosan fogtok hazatérni!!! Na, ebben tuti biztos vagyok!