A tegnapi nap rájöttem, behálózott engem is a zero waste gondolkodás ebben a krízis helyzetben.
A tegnapi nap rájöttem, behálózott engem is a zero waste gondolkodás ebben a krízis helyzetben.
Szeretnéd, ha fantáziád csodálatos alakjainak történetét sokan olvasnák? :)
Évek óta otthon dolgozom, így mikor férjem mondta, hogy most legálisan eljátszhatom, hogy még havonta egyszer sem kell utcára mennem, boldog könnyebbség lett úrrá rajtam, hogy végre nem nem szól be senki emiatt.
Amikor az első képeslapot átadtam egy idegen járókelőnek, akkor éreztem meg igazán, hogy igen, szükség van az ilyen projektekre, mint ez a mostani.
Kívüről úgy néz ki, király élet az otthoni munka, hisz pizsiben dolgozni egy leányálom.
Kezdjem egy klisével? Ez a legegyszerűbb. Az emberek, ahol élnek, nem látnak egy méternél tovább, és csak átrohannak azokon az érdekességeken, melyek körbeveszik őket.
Klisé után pedig mesélek a tegnapi budapesti sétánkról, melyet a 13. kerületben ejtettünk meg.
Jobb, ha megírom, mielőtt fura képzelgések kapnak szárnyra vagy hatalmas ezo felhővel takarnának be....
Szabály. Törvény. Előírás. Próbáld meg egy művésznek beetetni, hogy ezekkel előbbre juthat. Egy pár tanácsot viszont megírnék, amik betartásával nem kell visszamenni egy pult mögé italt kimérni, egy nagyáruházban polcokat feltölteni, vagy egy irodában egész nap számok között lavírozni.
Legborzasztóbb rémálmom vált valóra a Fess okosan! rendezvényen.
Számtalan kiállítással, oktatással a hátam mögött váratlanul ért az az érzés, mely a rendezvénnyel kapcsolatban csapott most meg.